Az 1965-ben Nobel-díjjal kitüntetett amerikai Richard P. Feynman századunk egyik legragyogóbb elméleti fizikusa és eredeti gondolkodója. Híres volt arról, hogy a legnehezebb elméleti problémákat is világosan, szellemesen és érthetően el tudta magyarázni. Bámulatos érzékkel helyezkedett bele sokszor nem szakmabeli hallgatóságának gondolkodásmódjába, és vezette be őket az atomok világába, magyarázta el nekik az energiamegmaradás törvényét, a gravitáció vagy a kvantumos viselkedés természetét. Kötetünk a korábban Mai fizika címmel magyarul is megjelent egyetemi előadásaiból tartalmaz hatot, új fordításban. Feynman elegáns könnyedséggel és frappáns példákkal világít rá a jelenségek lényegére. Szép állapotban.      

A címszereplő szinte az első pillanattól, vagyis az 1960-as évek közepétől kezdve úgy építette karrierjét, hogy a média ne maradjon le semmiről. Több mint negyven év elteltével bátran kijelenthetjük: a - tudatosnak tűnő - manipuláció sikerült. David Bowie munkásságának "eredeti" megközelítése lehetetlenné vált, ordító közhelyek kísérnek minden sort, amit vele kapcsolatban leírnak. Mindez vélhetően abból az alapvető félreértésből adódik, hogy a - többnyire rajongónak is tekinthető - szerzők "csont nélkül" elfogadják: az eredetileg David Jonesként anyakönyvezett figura nemcsak hogy sztárnak született, de evvel az adottságával az első pillanattól kezdve tisztában volt. A könyv a teljességre törekszik: az olyan apróságokat is hosszan elemzi, mint például, hogy vajon a holdra szállás vagy a 2001 - Űrodüsszeia volt-e az ihletője 1969-ben a Space Oddity című dalnak, ám szerencsére nem vész el a részletekben, Bowie pályafutásának minden állomásával a kellő terjedelemben foglalkozik, ahogy a glam vagy a new wave olyan idoljaival is, mint Marc Bolan, Mick Ronson vagy Gary Numan.
A történet annak ellenére érdekfeszítő, hogy még legvadabb pillanataiban sem szabadul el benne a rock and roll állat. És nemcsak azért, mert Buckley - nagyon helyesen - megállapítja, hogy a rock nem jelentett többet Bowie eszköztárában, mint fontos, ám mégsem nélkülözhetetlen kelléket. Egy nagyon intelligens, céltudatos, olykor a szakadék szélén táncoló művész portréját kapjuk, aki nemcsak az ötleteknek, de humorérzéknek sincs híján. Szép állapotban.