A Borisz Davidovics síremléke először az újvidéki Fórum Kiadónál jelent meg magyarul és bár nálunk tiltott gyümölcsnek, a közkönyvtárak „zárolt anyag”-nak nyilvánították, nagyon hamar elterjedt a híre. Ez a könyv vezette be Danilo Kiš nevét a világirodalomban. Regény, de nemcsak regény. Aligha fontos, de nem is lehetséges a pontos műfaji behatárolás. Hivatásos kommunista forradalmárok, értelmiségiek gyilkolnak Kiš könyvének lapjain, és persze idővel őket is legyilkolják. Éppolyan áldozatok volnának tehát, mint a maguk áldozatai? Korántsem. A forradalom emberi vért ontó értelmiségi katonája nem várhat Danilo Kistől feloldozást, legfeljebb megértést, korrekt esetleírást.
A Borisz Davidovics máig vitatott mű. Kritikusok hada elemzi, boncolgatja, értelmezi. A volt Jugoszláviában még sajtópert is rendeztek a könyv ellen - plábum címén. A pert Kiš nyerte meg. Ha figyelmesen olvassuk a nevezetes művet, megértjük, hogyan és miért győzedelmeskedett Danilo Kiš , miért halhatatlan ez a remekmű. Jó állapotban.

  Luther Márton gyülekezetlátogató útjainak hatására írta meg Kis Kátéját 1529-ben. Több mint négyszáz évvel ezelőtt a reformátort a gyülekezetekben tapasztalt hiányosságok indították arra, hogy a Tízparancsolat, az Apostoli hitvallás, a Miatyánk, illetve a Keresztség és az Úrvacsora alapján egyszerű, közérthető nyelven, kérdések és feleletek formájában foglalja össze a keresztyén hit lényegét. Ez a könyvecske szerte a világon töretlen tekintélynek örvend a lutheri reformáció örökségére épült egyházakban. Átkötött, jó állapotban.